”Dwa Bratanki”
A Németh László Gimnázium, Általános Iskolában a 2018/2019-es tanévtől lehetőségük van a gyerekeknek a lengyel nyelv tanulására. Szorgalmasan is tanulják ezt a nagyon nehéz nyelvet a diákok két kiváló tanárnő segítségével délutánonként. A tanórákon megismerkednek a tanulók a lengyel kultúrával is.
A WacŁaw FeŁczak Alapítvány támogatásának köszönhetően iskolánk 30 tanulója jutott el Lengyelországba 2019. május 30. - 2019. június 02. között. Ez az utazás nagy motivációs erővel bírt a már lengyelül tanulóknak a nyelv további elmélyítéséhez, de azok a tanulók is előszeretettel használták az utazás alatt megtanult lengyel kifejezéseket, köszönési formákat, akik még ezidáig nem találkoztak a nyelvvel.
Az utazás elsődleges célja az volt, hogy találkozzunk Krosnoban a partneriskolánk diákjaival, tanáraival, és elmélyítsük a pár éve kialakult és jól működő barátságunkat egymással, hiszen a kapcsolatokat ápolni kell.
A magyar-szlovák, szlovák –lengyel határokat átlépve nem győztünk betelni a táj szépségével, a hegyvonulatokkal, a mezei virágokkal tarkított rétekkel.
A rendezett, tiszta lengyel települések hangulata és látványa elvarázsolt bennünket. És az a kedvesség, barátságos tekintetek az lengyelek felől irányunkban, különösen jó érzéssel töltött el bennünket.
Nowy Zmigród településen Balassi Bálint domborművét keresve megismerkedtünk első lengyel barátunkkal, aki útbaigazított bennünket. Nagy élmény volt lengyelül megkérdezni, megértetni magunkat, és ha végképp nem sikerült, az angol és német nyelv ismerete segített rajtunk.

Az esti órákban érkeztünk meg Sanok városba és foglaltuk el szállásunkat. Másnap indultunk a partneriskolánkba, Krosnoba, ahol a diákok már nagy szeretettel és gyönyörű szép énekszóval, kis műsorral kedveskedve vártak bennünket. Majd egy osztályteremben közösen a lengyel diákokkal kisebb játékos feladatokat oldottunk meg keverék nyelvet használva. A közös délelőtti lakmározás után pedig megismerkedtünk a várossal, meglátogattuk a krosnói múzeumot (Muzeum Podkarpackie). Nagyon szép, hangulatos város Krosno.
Rymanowba érkezve bementük a város üveggyárába, ahol mi is kipróbálhattuk az üvegkészítés mesterségét. Be kell látnunk, nem is olyan könnyű feladat az üveg anyagának megmunkálása, az üvegfigurák elkészítése.
A nap lezárása Sanok skanzenjében volt. Itt található Lengyelország legelső és legnagyobb skanzenje, amelyet 1958-ban alapítottak. Természetes környezetükben láthatók a szebbnél –szebb épületek. A hangulatos belvárosban pedig Svejk, a rettenthetetlen katona szobra ül rendületlenül, emlékeztetve a város kalandokban és háborúkban gazdag múltjára.
A következő nap ellátogattunk Tarnow városába. Felkerestük Bem apó szarkofágját, ami hat vaskos kőoszlopon nyugszik a víz felett. Leróttuk tiszteletünket egy szál virággal és magyar kokárdával az 1848-as szabadságharc hős tábornoka előtt.
A város központjában felkerestük Bem apó egész alakos szobrát, ahol meglepetésünkre találkoztunk egy magyar csapattal is.
Megtaláltuk a városban tett sétánk alatt Petőfi mellszobrát egy hatalmas székely kapu mögött található parkban, amely a költőről van elnevezve. Ebben a parkban helyet kapott egy tölgyfa is, amely szimbolizálja a lengyel-magyar barátságot.
Sajnos nem maradhattunk sokáig a reneszánsz hangulatú városban, folytatni kellett útunkat már Krakkóba.

A városról nagyon sok pozitív véleményt hallottunk és olvastunk már, de minden képzeletünket felülmúlta az ott látott gyönyörű épületek, a nyüzsgés, a hatalmas terek, parkok, embertömeg.
Voltunk a Waweli Székesegyházban, a Mária templomban, a Posztócsarnokban, a Jagelló Egyetemen, megnéztük a Wawel sárkányát, a Királyi palotát. Felfedeztünk néhány magyar vonatkozású emléket is, például II. Lajos királyunk Hedvig leányának síremlékét, vagy Báthory István emléktábláját.
Elfoglaltuk krakkói szállásunkat is, de nem bírtunk itt maradni sokáig, mert látnunk kellett a várost az esti fényekben is.
A következő és egyben utolsó lengyelországi napunkon is gondoskodtunk programokról, próbáltunk minél több nevezetességet, látnivalót felkutatni. Nagyon megható volt bemenni az Isteni Irgalmasság bazilikába, ahol éppen egy mise idejére értünk. A bazilika harangja pont megérkezésünkkor szólalt meg egy zsoltár dallamát játszva, olyan érzést keltve, mintha bennünket köszöntenének. Bementünk belehallgatni a misébe, igaz, nem sokat értettünk a lengyel egyházi énekekből, de ez nem is volt fontos, mert a hangulata magával ragadó volt. És felkerestük krakkói programunk végén itt a bazilikában a magyar kápolnát a Szent Jobb ereklyével. Nagy hatással voltak ránk az itt látottak.
Limanowába érkezve felkerestük az első világháborúban elhunyt magyar katonák temetőjét, emlékezve az itt nyugvó hősökre.
Majd utolsó állomásunk következett, Novy Sacz, Újszandec település. Éppen egy katonai felvonulás volt a településen. Ámulattal néztük az egyenruhába öltözött katonák és katonai zenekar felvonulását, majd élvezve a lengyel nép vendégszeretetét, megkóstoltuk a katonák által főzött tábori ételt.

Nagyon sajnáltuk, hogy ilyen gyorsan vége lett a lengyelországi kirándulásunknak. Négy nap kevés megismerni, felfedezni az országot, városait, de éppen elegendő, hogy beleszeressünk, és azon gondolkozzunk, hogy hogyan tudnánk még visszajönni ide.
Bízunk abban, hogy lesz még lehetőségünk újabb helyeket megismerni ebben a gyönyörű országban, és lesz lehetőségünk az alapítványnak köszönhetően testvériskolánk tanulóit is itt Hódmezővásárhelyen köszönteni. A találkozásig nem marad más hátra, minthogy tovább nagy kitartással és szorgalommal tanulni a lengyel nyelvet.

A kirándulás képei itt megtekinthetők.

http://www.vasarhely24.com/iskolapad/lengyelorszagban-jartak-a-nemeth-laszlo-diakjai-beszamolo-az-o-szemszogukbol

https://www.promenad.hu/2019/06/04/lengyelorszagban-jartak-az-nlg-diakjai-galeria/

http://vasarhelyihirek.hu/lengyelorszagi_kirandulas_a_nyelvtanulas_jegyeben