Hírarchívum 2016

A hódmezővásárhelyi Németh László Gimnázium és Általános Iskola 12. A osztálya 2016. október 01-jén reggel fél hétkor utazott Romániába, az erdélyi Csehétfalvára egy ötnapos tanulmányi kirándulásra.

Utunkat először Marosillyén, Bethlen Gábor szülőházánál szakítottuk meg. Sajnos az épületet csak kívülről tudtuk megnézni, de így is lenyűgöző volt az ikerablakokkal megvilágított dongaboltazatos, reneszánsz ízlésű és profilú gyámkövekre támaszkodó sarokbástya. A felújított épület parkjában üldögéltünk egy kicsit és a diáktársak által Bethlen Gábor életéről és munkásságáról szóló rövid beszámolókat hallgatva, még jobban megérthettük, hogy miért is élte Erdély fénykorát mind az ipar, a kereskedelem és a művelődés terén Bethlen Gábor irányításával.

Az első nap második állomása Segesváron volt. Közel két órát töltöttünk Erdély legfestőibb középkori várnegyedében, a világörökség részét képező segesvári vár falain belül. A várba az egykori főbejáraton, az óratorony impozáns kapuján belépve a szűk utcácskákon sétálva kicsit úgy éreztük, mintha visszarepültünk volna az időben. A Diák-lépcsőn felsétálva a várnegyedben folytattuk utunkat, ahonnan mesés panoráma nyílt az alattunk elterülő városra és az erdővel borított domboldalakra. Közösen sétáltunk el a régi megyeházához és a közelben álló Petőfi Sándor mellszoborhoz. Majd önállóan is barangolhattunk a középkori utcákkal, régi házakkal borított, díszes tornyokkal ölelt főtéren.

Segesvárt elhagyva egy főhajtásnyira tiszteletünket tettük a Petőfi emlékműnél, ahol egyikünk egy Petőfi verset szavalt a költőre és elestére emlékezve.

Az esti órákban érkeztünk meg a Nyikó-menti Csehétfalvára. A szállásunk a mindössze 100 főt számláló zsákfalu néhány felújított, vendégfogadásra átalakított házában volt. Vendéglátóink, Lőrinczi Lajos esperes úr és felesége Lőrinczi Tünde asszony nagy szeretettel fogadtak bennünket és meleg vacsorával, fűtött szobákkal várták a megfáradt vándorokat.

Utazásunk második napján reggeli után Székelyudvarhelyen folytattuk kirándulásunkat. A történelmi emlékekben kevésbé gazdag városka belvárosában kezdtük meg városnéző túránkat. A szoborpark 13 történelmi és közéleti személyiség bronz szobrainak megtekintése után átsétáltunk a „Vasszékely” nevű szoborhoz, a mindenkori székely katonát jelképező emlékműhöz. A Főgimnáziumhoz vezető lépcsősor megmászása után irigykedve sétáltuk körbe a szecessziós stílusban épült meseszép iskolaépületet. Végül a Tomcsa Sándor Színház masszív épülete mellett elsétálva, a színház mögötti kézműves vásárban kóstolhattuk meg a helyi árusok lekvárjait, sajtjait és egyéb ínyencségeket, különlegességeket.

Innen Csíksomlyóra utaztunk tovább, ahol felsétáltunk a csíksomlyói Szűz Mária Kegytemplomhoz.

Visszatérve Csíkszeredába egy órás program keretében sétáltunk a belvárosban, gyönyörködve a főutca patináns épületeiben.

A második nap utolsó állomása Homoródfürdőn volt. A gyógyvizeiről már a rómaiak által is kedvelt település 12 ásványvizes kútja közül ma már csak a Lobogó-és a Mária-forrás kútjait tudtuk megnézni illetve a források szénsavas, emésztési problémákra javasolt vizét megkóstolni, palackjainkat feltölteni a forrás hűs és jóízű vizével. Jól esett sétálni a kutak köré épült parkban, nézelődni a kis pavilonokban, boltocskákban. Esti órákban érkeztünk vissza szállásunkra.

A harmadik nap a túrázás jegyében telt. Egy helybéli, Béla bácsi kalauzolásával és rendkívül szórakoztató idegenvezetésével átsétáltunk a közelben fekvő páratlan szépségű székely faluba, Énlakára. A helybéli tiszteletes asszony várt bennünket a falu aprócska templománál, ahol közel egy órás ízes, részletes tájékoztatást kaptunk a 15. században épülhetett templom történetéről, a világörökség részét képező kazettás mennyezetről (sajnos nem tudtuk megnézni, mert elvitték restaurálni Segesvárra), a faluról, a lakosok mindennapi életéről, nehézségeikről, küzdelmeikről a fennmaradásért és a lakosság, fiatalság megtartásáért. A templom körüli temetőben olvasgattuk a régi sírokon lévő évszámokat és neveket, majd gyönyörködtünk az elhunytaknak árnyat adó több száz éves fában. A lelkész asszony itt is szívesen válaszolt kérdéseinkre.

Legnagyobb sajnálatunkra az eső eleredt és a hegyek ködbe beborultak, így értelmetlen lett volna tovább túrázni a közeli Firtos-hegyi kilátóhoz. Hazaérve megszárítkoztunk és rövid pihenő után nekiláttunk a vacsoránknak, melyre idegenvezetőnket is meghívtuk. Az este székely és magyar népdalok éneklésével zárult.

A negyedik napon először Parajdon álltunk meg. A Kárpát medence legjelentősebb sókitermelő helyén, a Sóvidék központjában már a római korban is bányásztak sót. A bánya és a bányászat történetéről szóló érdekes kiállítást közösen néztük meg a hegy gyomrában, a Dózsa György bányában kialakított kibővített kamrarendszerben. Másfél órás szabadidős program keretében pihenhettünk és szívhattuk be a sós levegőt a büfét, játszóteret, kalandparkot , ökumenikus kápolnát magába foglaló óriási csarnokban. Kifelé menet megnéztük a sókamra falain lévő szénrajzokat és domborműveket. A felszínen megkóstoltuk a méltán világhíres kürtőskalácsot és vásárolhattak a bazársor kínálatából.

Következő megállónk a festői környezetben lévő Gyilkos-tó volt, mely a Keleti- Kárpátok egyik legpompásabb természeti látványossága. Körbesétálva a tavat megcsodálhattuk magát a vizet és a fölé magasodó Hagymás-hegységet. Innen még lenyűgözőbb és lélegzetelállítóbb út vezetett a Békás-szoroshoz, ahol a szinte függőlegesen álló sziklafalak bástyaként tornyosultak a turisták fölé.

Utazásunk utolsó állomása Szovátafürdő volt. A Sóvidék legnagyobb települése már a 1800-as években is rendelkezett gyógyfürdőkkel, ahol a gyógyulni vágyóknak több mint 20 féle betegségre találtak orvosságot. A városka utcáin sétálva, megcsodálva a felújított palotákat, kúriákat, ízelítőt kaphattunk a monarchia korabeli életformából, építészetből, fürdőkultúrából.

A programokról késő este értünk haza, ahol kedves házigazdáink ünnepi búcsúvacsorával vártak bennünket.

Az utolsó nap reggeli után megköszönve házigazdáink szíves látását reggel fél nyolckor indultunk haza

Hódmezővásárhelyre, ahová a késő délutáni órákban érkeztünk meg.

A Csehétfalván és környékén eltöltött néhány nap alatt nemcsak Erdély néhány páratlanul szép, festői környezetben lévő természeti kincsét tudtuk felkeresni, de eljuthattunk olyan helyszínekre, amelyek fontos szerepet töltöttek be a magyarság történetében, valamint páratlan kulturális értékeket csodálhattunk meg. Ezek együtt olyan tapasztalatokkal gazdagítottak bennünket, melyek örök emlékek maradnak, s a tankönyvekből megismert puszta tények, adatok, képek érzelmi síkra emelkedtek élményekké, kalandokká váltak.

Az utazás legértékesebb pillanatai a személyes találkozások voltak, a beszélgetések a csehétfalvi lakosokkal, történetük, mindennapjaik, hányattatásaik, küzdelmeik és örömeik megismerése, s az az őszinteség és szeretet, amivel ezt megosztották velünk.