Iskolánk részt vett az OTIO Szegedi regionális fordulóján a Horváth Fanni, Tóth Sára, Dékány Botond összeállítású csapattal. A projekt egy lézeres szívműtéti eljárás hatásainak értelmezése, összefoglalása  és javításának vizsgálata. A projekt során számtalan lézeres kísérletet végeztünk az SZTE TTIK Fizikai intézetében Dr. Hopp Béla segítségével. A profi metszetek készítésében Tóth Melinda Phd, Tudományos munkatárs segített az SZBK-ban.

A csapat az összesített 3. helyen végzett és automatikusan bejutott az OTIO 2. fordulójába.

A természettudományos levelezős verseny 2. fordulójának feladatai itt letölthetőek.

A verseny 1. fordulójának megoldásait itt találja.

Októberben az optimizmus gyakorlása állt a fókuszban, melyet minden osztály sajátos módon közelített meg, kreatív és élményszerű tevékenységeken keresztül.

A 4.a osztály tanulói közösen gondolkodtak el azon, mit is jelent derűsen szemlélni a világot. Bence és a törött esernyő története segített nekik felismerni, hogy nehézségek közepette is lehet vidám gondolatokat találni. Kulcsszavakat gyűjtöttek, majd saját készítésű „pozitív szemüvegen” keresztül próbálták meg a hétköznapi eseményeket jókedvűen értelmezni. Gondolataikat játékos mondatbefejezésekkel örökítették meg az osztály optimista naplójában. A programot egy vidám mosolygyűjtéssel zárták, ahol mindenki elmondhatta, mi okoz számára örömet.

A 4.c osztályosok először megbeszélték, mit jelentenek az optimizmus és pesszimizmus szavak. Majd párhuzamot vontak az optimista, pesszimista szemlélet és a „félig teli/félig üres pohár” kifejezés között. Szituációs gyakorlatokon keresztül varázsolták át a negatívnak tűnő helyzeteket pozitívvá, ehhez pedig a „minden rosszban van valami jó” szófordulatot használták. Végül egy rajzkiegészítéssel lapra vetették magukat a gyerekek, amint épp optimista szemlélettel tekintenek a világba.

A 8.c osztály foglalkozása egy szemléletes példával indult: a diákok egy félig vízzel töltött poharat láttak, és leírták, mit érzékelnek. Az eltérő megfogalmazások kapcsán közösen elemezték, milyen jelentősége van a nézőpontnak. Ezután háromfős csoportokban előre megírt szituációkat dolgoztak fel – például lekésett busz, udvariatlan viselkedés, sorban állás vagy esőben való megázás – és ötleteket gyűjtöttek arra, hogyan lehet ezekből a helyzetekből pozitívumot kihozni. A csoportok lelkesen osztották meg megoldásaikat, a foglalkozás pedig sok mosolyt és értékes felismerést hozott. A közös munka során a gyerekek megtapasztalhatták, hogy a pozitív gondolkodás nem csupán hangulatjavító, hanem valódi erőforrás a mindennapokban. Az optimizmus tudatos gyakorlása különösen fontos a mai világban – ezt a tanulók játékosan, mégis mélyen átélve sajátították el.