A megbocsátás témáját mindhárom osztály saját élményein, beszélgetéseken és alkotó feladatokon keresztül dolgozta fel.

A 4.a osztályban érzelemfelismerő játékkal kezdték a foglalkozást. Megbeszélték, mit jelent számukra a megbocsátás, és milyen érzés haragot cipelni vagy elengedni. Rövid helyzetgyakorlatok segítették őket abban, hogy átérezzék, mikor könnyebb vagy nehezebb megbocsátani. Ezután elkészítették a „megbocsátás madarát”, melynek szárnyaira mindenki ráírta, mit szeretne elengedni. A zárókörben megfogalmazták, hogyan hatott rájuk a közös munka.

Kép

A 4.c osztály Bagdi Bella Ho’oponopono című dalával hangolódott rá a témára. A beszélgetés során kiemelték, hogy a megbocsátás belső folyamat, mely gyakorlással könnyebbé válik, és mindkét fél számára fontos. A témát összekötötték a korábban tanult stresszkezelési technikákkal is. A gyerekek szív alakú „szeretetkört” alkottak, ahol lehetőség nyílt a kölcsönös bocsánatkérésre. A foglalkozás végén mindenki leírhatott egy olyan sérelmet, melyet szóban nem tudott rendezni, de szeretett volna elengedni.

Kép

A 8.c osztály két tanórán keresztül foglalkozott a témával. Először a „A megbocsátásról az jut eszembe, hogy…” mondatot fejezték be, majd a megbocsátás definíciója alapján arról beszélgettek, könnyebb-e megbocsátani vagy bocsánatot kérni. A tanulók felismerték, hogy a sérelmek hordozása őket terheli leginkább. Megnézték a Snack Attack című rövidfilmet, mely kapcsán arról beszélgettek, ki hibázott, mi történt volna, ha a szereplők hamarabb megszólalnak, és volt-e megbocsátás. Élénk vita indult arról is, hogy szükséges-e mindig megbocsátani. A második alkalommal három csoportban plakátokat készítettek a megbocsátás lényegéről.

Kép

Kép

Kép

A foglalkozások közös tapasztalata az volt, hogy a diákok megértették: a megbocsátás nem felejtés, hanem tudatos döntés, mely segít könnyebben, nyitottabban és békésebben élni.