2022.11.07. - Ballagási búcsúbeszéd a tavalyi tanévből (2021/2022.)

Tisztelt Igazgató Úr, Tisztelt Tanáraink, Kedves Hozzátartozók és Drága Diáktársaink! (Baranyi Balázs és Hódi Kata búcsúbeszéde a ballagási ünnepségen)

Hihetetlennek tűnik, de elérkezett a búcsú ideje. Nehéz ilyenkor megszólalni, a szavaim nem tudják kifejezni valódi érzéseimet. Elfogytak a ,,na majd jövőre” ígéretek. Már minden fiú megvette az első öltönyét a bálra és minden lány kitapasztalhatta milyen érzés abronccsal táncolni. Elfogytak a halasztások és nagyon úgy néz ki, hogy eljött a mi időnk, most nekünk kell búcsúzni az iskolától, a tanároktól és a barátainktól. 2015 szeptemberében egy új korszak kezdődött az életemben. Amikor beléptem az osztályterembe, rengeteg idegen arc fogadott. 36 új nevet kellett megjegyeznem, ami elsőre igen nehéz feladatnak tűnt, mára azonban minden névhez emlékezetes pillanatok és különleges érzések kötnek. Akkor ott, az 52-es teremben oly távolinak tűnt 2022. és tessék mégis eljött.

Kérem engedjék meg, hogy köszönetet mondjak tanarainknak, akik végig kísértek minket iskolás éveink alatt, támogattak, segítettek, ha elakadtunk és mindig meghallgattak minket.

Először is szeretnék köszönetet mondani általános iskolás tanárainknak, akik nélkül nem juthattunk volna el idáig, akik megtanítottak minket írni, olvasni, számolni, és az óvodásokból önálló iskolásokat faragtak.

Köszönjük azoknak a tanárainknak, akik minden ellenére velünk maradtak és a gimnázium első osztálya óta harcolnak velünk.

És legfőképp köszönjük Osztályfőnökünknek

Végül köszönjük Igazgató Úrnak, aki minden filozófia óra elején a megannyi létfontosságú egzisztenciális kérdés közül úgy gondolta, hogy a legfontosabb az a kérdés, hogy ,,Hogy vagytok?”

Néha úgy éreztük magunkat az iskolában, hogy Charles Darwin már megírt minket, csak egy betűt tévesztett. Nem a fajok eredete voltunk, hanem a bajok eredete. Mert nem csak bájosak voltunk, hanem pont ennyire bajosak is. ….

Persze reméljük nem csak emiatt fog emlékezni ránk az iskola. Reméljük emlékezni fognak ránk a portások, akik látták hogyan próbáltuk feldobni az iskola esztétikai minőségét tematikus napjainkkal. Reméljük emlékezni fognak ránk a takarítók, akik talán még mindig nem értik, hogy hogyan került egyik napról a másikra egy kanapé az osztályterembe. Reméljük emlékezni fognak ránk a helyettesítő tanárok, akikről azt csiripelték a madarak, hogy utánunk vagy úgy mentek be a tanáriba, hogy hát még egy ilyen beszédes osztályt vagy pedig, hogy még egy ilyen tehetséges osztályt….

Reméljük emlékezni fognak mind, mert mi nem felejtjük őket.

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, mert mi biztosan emlékezni fogunk Horvátországra és arra kis fára, amit közösen elültettünk (becsületes neve: Lajos). Emlékezni fogunk, Prágára és Andriska almapálinkájára. Gyulára, főleg, hogy kétszer is voltunk. A jól megszokott Mártélyi egy napos bicikli túrákra. A gólyaavatóra. A minden osztálykiránduláson szigorúan betartott takarodókra és arra sok múzeumra, amelyekre igazából nem is emlékszünk, de tökéletes ürügyek voltak, hogy még egy kicsit többet és többet együtt legyünk.

Egy másik pletyka szerint hét évente van csak ilyen jó osztály, nos, hogy ez így van e vagy nem, azt nem tudjuk. Hogy különleges osztály volt-e? Azt se, mi csak azt tudjuk, hogy ez a MI osztályunk volt, a MI sikereinkkel és a MI konfliktusainkkal, a MI barátságaink és a MI szakításaink és végül mi lettünk a grund. Az osztályunk minden feladatot megoldott és erősödött, úgy érezzük, hogy még az érettségit is meg tudjuk írni, de az érettségin kívül van még egy feladatunk, amire, ha szabad ezt felróni, nem tanított meg se az iskola, se Tanárnő

Nem tanított meg senki elbúcsúzni. Tanárnő az osztályba már mindenki tudja a KATÁ szórendet, de nem tudjuk, mi lesz, ha a csengő többet nem szólal meg. Tanárnő jelentem most már semmilyen dolgozaton nem csodálkozom, de hogyan búcsúzzak el attól, akivel leéltem a gyerekkorom. Tudjuk a mondatba, hova áll be a sich, de ki fogja megkérdezni többet, hogy Áron megint hiányzik? Bogi honnan késik el és Luci milyen verseny miatt nincs iskolába? Mikor hallom újra, hogy Tominak nem tetszett a vers, Mirtill mikor díszíti ki a termet? Mikor nevetünk újra Mocón és mikor csempészünk osztálykirándulásra alkoholt? Ki fogja beírni a csoportba, hogy az online oktatáson valakinek nem lett kikapcsolva a mikrofonja? És kik között fogom újra érezni, hogy ez nem az osztályom, ez az otthonom.

Tanárnő jelentem! Az osztályból nem hiányzik senki, de akkor miért hiányzik már most is nekem mindenki? Félek a válaszoktól és nem tudom mit kéne még mondanom, mert még a saját beszédemet se tudom lezárni, nemhogy hét évet.

Azt mondják felnőttünk, szerintem inkább csak nagykorúak lettünk és lehet, hogy az ilyen búcsúk teszik végül az embert felnőté és talán ez az élet rendje, ha pedig így van, akkor köszönöm, hogy az életem rendjének a részei voltatok, vagytok és remélem, hogy lesztek még nagyon-nagyon sokáig.

Kedves Osztály, Szeretlek titeket! Találkozunk 2027-ben!