2019.05.10-13. - Napfényes Itália

Végre eljött az utazás napja. Jó korán kellett indulnunk, de semmi gond, mert a buszon tudott aludni az, aki akart. Milyen kellemes meleg is volt ott! Amire a Zamárdi és Balatonszárszó között elterülő 1872 méter hosszú Köröshegyi Völgyhíd viadukthoz értünk, már ki is aludtuk magunkat és kitörő lelkesedéssel fotóztuk a Balatont. Szlovéniába érve csodálattal néztük az Alpok és Dinári- hegység vonulatait, a hangulatos, hegyoldalakban és a völgyekben fekvő településeket, a legelésző szarvasmarha csordákat. Trojane-ba érve megkóstoltuk a település legfőbb jellegzetes ételét, a fánkot, a krofit. Volt ott csokis, vaníliás és lekváros, marmeládés krofi hatalmas méretekben, alig bírtuk megenni azokat. Jóllakottan, a tájban gyönyörködve utaztunk tovább Triesztig. Osztályfőnökünk riasztott bennünket, hogy balra nézve már látható a tenger. Hirtelen egyszerre pattantunk fel telefonjainkat előkészítve, hogy megörökítsük a pillanatot, azt a nagy kékséget, ami csodálatosan csillogott a napfényben. Triesztben egy nagy séta keretében felfedeztük a várost, de a nevezetességnél is jobban vonzott bennünket a tenger, alig vártuk, hogy a mólóhoz mehessünk és közelebbről is szemügyre vehessük a nagy vizet. A Miramare kastély volt a nap következő állomása, amelyben egy múzeum működik. A kastélyt egy hatalmas park veszi körül, amelyben az egész világból összegyűjtött növényfélék találhatóak. Itt többen megkóstoltuk az olasz fagylaltot is. Estére értünk Bibionéba, a szállásunk helyszínére. A szobák gyors elfoglalása után utunk egyből egy pizzériába vezetett. Alig vártuk, hogy egy igazi olasz pizzát kóstolhassunk. Nem bántuk meg. Már igazán is ránk sötétedett, de mi látni és hallani akartuk a tengert. Le is mentünk a partra. A nagy sötétségben is jól lehetett látni a hatalmas fehér színű hullámokat. És a tenger morajlása! Kissé félelemmel töltött el bennünket. Hatalmas erő rejlik a hullámokban. Egy páran másnap korán ébredtek osztályfőnökünkkel, hogy kimehessenek a partra a szokásos edzésüket megtartani. Felpörögve érkeztek vissza a szállásra. Reggeli után azonban végre az egész csapat mehetett a homokos tengerpartra, egy hosszú túrát téve a világítótoronyhoz. Cipőinket ledobva, nadrágjainkat felgyűrve tettük meg a több mint 6 km-es távot végig a tenger vizében járva, kagylót gyűjtögetve. Olyan szikrázó napsütés volt a túra alatt, hogy többünket a nap megpirított. Megbeszéltük az árapály jelenséget, amit személyesen is megtapasztalhattunk. A tengerben élő kis élőlényekkel is megismerkedtünk, rákokkal, medúzával. Megtapogattuk ezeket, és meg is fordult a fejünkben, talán kisállatnak az osztályba vagy a laborunkba elhozhatnánk őket. Persze nem tettük meg. Meghagytuk élőhelyükön őket. A világítótorony egy kis félszigeten található, amely a múlt századelőn épült tekintélyes fehér épület a Tagliamento folyó torkolatánál. A környékén elterülő értékes természeti területen pedig a mediterrán és az alpesi növényzet keveredése minden lépésnél újabb, szemet gyönyörködtető meglepetéssel ajándékozott meg bennünket. A túra után természetesen mindenki megmártózott a tengerben. Sajnos a fürdőzésnek a rossz idő vetett véget, de tökéletes idő volt egy nagyszabású tengerparti röplabdapartihoz. Sajnos a következő napokban az idő egyre rosszabbra fordult. A szállásunkon töltöttük hasznosan, kompetencia feladatokat oldva az időt. Estére azonban a bazársoron is végigmentünk, hogy mindenki beszerezze a szuveníreket családtagjaik számára.  Természetesen elbúcsúztunk a rossz és esős idő ellenére a tengertől és elkezdtük a pakolást, felkészülve a másnapi hazaindulásra. Aquileia kis városában tettünk egy kirándulást még a hazaúton. Különlegesnek számít a kora keresztény bazilika a településen, amelyben a keresztény világ legnagyobb és legöregebb mozaikpadlója található. Nagy hatással volt ránk a székesegyház különleges atmoszférája. A kultúra után egy kis gasztronómia következett. Kipróbáltuk a helyi pékség finomságait, feltankolva magunkat belőlük a hosszú útra. Későn este érkeztünk meg Hódmezővásárhelyre, ahol szüleink már vártak bennünket. Reggelig tudtuk volna az élményeket mesélni, de a fáradság győzött. Az elkövetkezendő napokban még biztosan sokat fogunk mesélni erről az utazásról, amely életre szóló élmény volt számunkra.

Kovács Zétény (8.B)

További fényképek a kirándulásról itt megtekinthetők!

Még több fénykép itt megtekinthető! (Fotók: Laczkó Laura 8.B)