2019. 04. 04-11. - Ulmi utazás

Ha tavasz, akkor ulmi utazás! Idén is meglátogattuk német testvériskolánkat Ulmban, a St. Hildegard Katolikus Leányiskolát. Egy héten át 15 diákunk vendégeskedett náluk, A kirándulásról Varga Dániel, 7.ny osztályos tanulónk tart beszámolót.

2019.04.04. (csütörtök) Ezen a napon hajnalban indultunk el Ulmba. Az utazás nevetéssel telt, és mindenki jól érezte magát végülis, legalább az odavezető út 14 órája jól telt el. Este 7 óra után értünk be a városba, az iskola udvarától vittek el mindenkit a fogadó diákjai.

2019.04.05. (péntek) Ezt a napot mindenki az iskolában töltötte. Reggel az iskola igazgatónője üdvözölt minket az iskolában, és közös énekléssel kezdtük a napot. Ezután a német diákok vittek minket magukkal az órájukra. Végigcsináltuk a napot, majd a délutánt szabadon eltölthettük.

2019.04.06. (szombat) – 04.07. (vasárnap) A hétvégénket a családdal együtt töltöttük el. A családok programokat szerveztek, eseménydúsabbá téve ezzel ezt a két napot.

2019.04.08. (hétfő) A mai nap reggelét, ugyancsak az iskolában töltöttük, de nem sokáig, ugyanis mi, a magyar diákok a délelőttöt a Donau-Schwäbisches Múzeumban töltöttük. Egy magyar idegenvezető hölgy vezetett volna minket végig a múzeumon, de Ő sajnos megbetegedett, így rövidebb idő alatt végigmehettünk. Mivel rövid idő alatt végeztünk, maradt egy kis időnk beletekinteni a város mindennapjaiba. Többek között ellátogattunk a két nappal későbbi célunk felé is, az Ulmer Münsterhez, és néhány városi legendát is hallhattunk. Majd a programok végeztével mindannyian visszamentünk az iskolába, és mindenki maradt ameddig kellett, majd hazament.

2019.04.09. (kedd) Reggel az első úticélunk Scheidegg volt, ahol a Skywalk Parkot néztük meg. Ide jöttek velünk a német diákok is. Ez egy lombsétány volt. A sok híd a hegyek közt egy helyre vezetett, egy toronyhoz, amire ha fellépcsőztél 35 méteres magasságból tekinthettél a titeket körbevevő hegyekre. Volt még egy kis „kalandpark” is aminek a végén volt egy csúszda, amivel lecsúszhattál vissza a földre. Ez már nem volt 35 méter magasan, csak 23-24. Innen mentünk el egy egyetemi városba, Friedrichshafenbe. A város a Bodeni-tó mellett fekszik. Itt mindenki elmehetett várost nézni, de időhöz voltunk kötve. Mindenki szétvált, nagyrészt csoportokban voltunk, és elmentünk várost nézni. Lehetett szuvenírt venni, shoppingolni, amit csak akartunk, de időben vissza kellett érni. Majd olyan este 5-6 órakor értünk vissza Ulmba.

2019.04.10. (szerda) A mai nap első felének programjára ugyancsak mi, magyarok mentünk, de később a német diákok is csatlakoztak hozzánk. Először az Ulmer Münsterhez mentünk, csak mi, magyarok. Annyit azért tudni kell erről, hogy ez a Münster a világ legmagasabb keresztény temploma a maga 163 méteres magasságával. Ide mentünk fel. Több mint 700 lépcsőfokon vezetett fel az út. Mind a 700 csigalépcső volt! A magasságot onnan is lehetett érezni, hogy egyre hidegebb volt odafent. Mikor leértünk, elmehettünk várost nézni, de most csak rövidebb időre, ugyanis 11 órára voltunk hivatalosak az ulmi Rathausba, avagy az ulmi városházára. Ide jöttek már a német cserediákok is. A városházán Keppler úr fogadott minket. Keppler bácsi 86 éves, és nagyon a szívén hordja ezt csereprogramot. Egy Monika Schmied nevű hölgy készített egy prezentációt Ulmról, hogy jobban megismerhessük a várost. Ezt követően mutatott még egy magyar nyelvű videót, amit ugyancsak a város alaposabb ismerete érdekében néztünk meg. Ezek után mikor kimentünk az ajtón, mi, magyarok kaptunk egy kis meglepetést: egy táska, benne jegyzetfüzet, kulacs, gyümölcs. Az asztalról pedig innivalót vehettünk, vagy vihettünk édességet, de ebből mindenki vehetett már, a magyarok és a németek is egyaránt. A program után a délutánunk szabad volt, aztán hazamentünk. Estére elpakoltunk, hogy aztán reggel zökkenőmentesen indulhassunk haza.

2019.04.11. (csütörtök) Reggel 7 óra után mindenki ott gyülekezett az iskolaudvaron. Felpakoltuk az utánfutóra a bőröndjeinket. A táskákat, amikbe az étel, ital, nasi volt, azokat felvittük a buszra, hogy túléljük a hazaút 14 óráját. Elbúcsúztunk a diákjainktól, felszálltunk a buszra, és reggel fél nyolckor elindultunk haza. Este fél tízre értünk a Csarnok mellé. Örültünk, hogy épségben hazaértünk, és otthon aludhattunk.

Az egész csoport rengeteg élménnyel gazdagodott, mindössze 1 hét alatt. Innen is köszönjük a fogadó családoknak, Keppler úrnak és a kísérő tanároknak a lehetőséget, hogy 1 hetet kint tölthettünk Ulmban. És én is köszönöm a lehetőséget, hogy beszámolhattam Nektek erről az egy hétről!"

Varga Dániel 7.ny